van ez a mondás, hogy annyit ér a távcsöved, amennyit az ég alá viszed. hát az én csövem nem ér semmit :)

hirtelen ötlettől vezérelve Kroy kollegával kimentünk Nagykovácsi határába eget nézni. találtunk is egy jó helyet, városi észlelésre ideális. éppen telihold volt, tehát sokat nem láttunk, de azért úgy tűnt, érdemes lesz ide kijönni.

már csak időt kellene rá találni.

megnéztem az utolsó bejegyzést, ami januárban volt. na hát azóta kb háromszor jutottam ki az ég alá, ebből háromszor rossz idő is volt.

tegnap és tegnapelőtt viszont volt némi időm, és az ég sem volt nagyon felhős, úgyhogy a Holdat meg a Jupitert nézegettem. nemrég vettem egy barlow lencsét meg egy Hold-szűrőt, így a szemem is épségben maradt, meg láttam is valamit (egyelőre csak realitíve kis nagyításokat tudok csinálni, 24x meg 66x). így már el tudtam kezdeni az ismerkedést a Holddal, majd be kell szerezzek valamilyen atlaszt, met így nem tudom, mit nézek :)

a Jupiter nagyon szépen látszik, 66x-os nagyításban is kivehetőek a sávok (kb 3-at számoltam össze), 132x-es nagyításban még többet is ki tudtam venni.

még ránéztem a cassiopea környékére, próbáltam felmérni, hogy a keresőtávcsőben mennyi látszik az égből. nos, a beta és gamma csillagok egyszerre pont beleférnek, mindkettő a látómező peremén. ez kb akkora égterületnek felel meg, mint amekkorát a hüvelyk és mutatóujjamból formált körön keresztül látok, ha teljesen kinyújtom a karomat.

nem tűntem ám el, csak mostanában egyrészt egy csomó dolog történt, ami nem témája az oldalnak de nem enged a csillagos ég alá, másrészt meg tél van és eléggé rossz idő.

hosszú idő után észlelésre alkalmassá vált az ég, így végre meg tudtam látogatni a Tinnye melletti dombot Ákos társaságában, aki épp ráért és csatlakozott.

sajnos a hold eléggé vakított és párás volt a levegő, de a hely elég jól vizsgázott szerintem - az én kezdő igényeimnek meg fog felelni. ami egy kicsit aggasztott, hogy nyugat felé nem nagyon látszottak a csillagok, remélem ez csak a párának és a (majdnem) teliholdnak volt köszönhető.

az idő meglehetősen hideg volt, úgy háromnegyed órát töltöttünk a jeges szélben, de ez pont elégnek bizonyult. megállaptottam hogy a ruházatom leggyengébb láncszeme még mindig a cipő, de fog kelleni egy jó kesztyű és egy sapka is.  

az orion éppen megfelelő helyzetben volt, így az ott található M42-őt kaptuk lencsevégre és nem bántuk meg. nagyon szépen látszott a köd, a közepén négy csillaggal. 

megnéztük még a Holdat  is, de ez főleg arra volt jó, hogy erős késztetést érezzek egy pár holdszűrő beszerzésére. 

milyen színű a sötét égbolt? mennyire lehet sötét éjjel?

válaszok itt.

ma láttam a Holmes-üstököst.

este hat óra körül látván a viszonylag felhőmentes időt, kiköltöztem a teraszra. gondoltam teszek egy próbát az üstökössel és célba vettem a perseust. mivel még mindig gondjaim vannak azzal, hogy egy fényesebb célpontra szemmel ráállítsam a távcsövet, nem is találtam el pontosan. elkezdtem hát pásztázni, hátha találok valamit. kis próbálkozás után a látómező szélén elsuhant valami, ami egy defókuszált csillagra hasonlított. mivel a kereső természetesen élesre volt állítva, gondoltam, hogy ez nem lehet más. a távcsőbe nézve aztán meg is láttam életem első üstökösét.

24x-es nagyításnál nagy méretű korongnak látszik (30 ívperc átmérő az 1.8 fokos látómezőben), a fényes középső mag körül halványabb udvar látszik. a két rész határozottan elkülönül, területük kb egyenlő. a korong bal felső negyede mintha halványabb lenne, mint a többi része.

66x-os nagyításnál már túl nagy volt a korong, a környezetéből semmi nem látszott.

utólag szabadszemmel is nyilvánvalóan látszott a perseusba nem illő objektum, sőt az égbolt többi részétől is határozottan különbözött, mivel nem csillagszerű a látvány, hanem elmosódott. olyannyira, hogy Beáta is egyből kiszúrta, mikor nagyjából megmutattam, hogy merre kell nézni.

az égbolt hirtelen felhősödésnek indult, de még nem pakoltam össze teljesen, hátha később kitisztul. valamennyire el is mentek a felhők, úgyhogy este tízkor visszatértem az auriga csillagképben található M36, M37 és M38 nyílthalmazokhoz. most térkép alapján kerestem (a múltkor a számítógépet használtam) és sokkal ráérősebben ugráltam a csillagok között, elkalandozva erre is-arra is, végül pedig megint szemügyre vettem a három halmazt.

többek között láttam az S653 és S753 kettősöket és megpróbáltam megkeresni az NGC1907-et (8,2 magnitúdós halmaz), de sajnos nem látszott ezen az égen.

ma ellátogattam Dágra, mivel olvastam a neten, hogy jó észlelőhely van ott. meg is találtam, legalábbis az oda vezető utat: a leírás alapján Dág határából egy földút vezet fel a Károly-hegyre. ezen a földúton elindulva egy kaptató megmászása után láttam, hogy még 1-2 kilométert kellene gyalogolnom, hogy elérjek az amúgy ígéretesnek tűnő domb tetejére.

tekintve, hogy az autóút 45 percig tartott és a felszerelésemmel megközelíteni a helyet szerintem kb fél óra lehet, úgy döntöttem, hogy nem ez a nekem való hely. nekem olyan észlelőhely kell, amit gyorsan meg tudok közelíteni, lehetőleg végig aszfaltozott út vezet oda, és az autót sem kell látótávolságon kívül hagynom.

tudom, sokat akarok az élettől, de legalább van honan lealkudni :D

kissé csalódottan elindultam hát hazafelé, és ahogy a pilisi dombok között kanyarogtam a tizes út felé, egyfolytában alkalmas észlelőhely után nézelődtem. csupa jó dombokat láttam, de autóval egyik tetejére sem lehetett felmászni. már épp feladtam, mikor a szemem sarkából egy pillantra mintha felfelé irányuló betoncsíkot láttam volna Tinnye határában. visszafordultam, és láss csodát - egy domb tetejére nyílegyenesen vezetett fel egy szilárd burkolatú,kultúrált gépjárműközlekedésre alkalmas út. mivel se behajtani tilos táblát nem láttam, se sorompó nem volt, elindultam felfelé, és megtaláltam, amit kerestem.

a domb tetejéről közel tökéletes körpanoráma nyílik, az egyetlen zavaró tényező az lehet, hogy Tinnye a domb lábánál kezdődik, kíváncsi vagyok, hogy ez mekkora fényszennyezést jelent. úgy gondolom, hogy a játszótéri lámpákhoz szokott szememnek ez első körben biztosan jó lesz, alig várom, hogy kipróbáljam.

miután kinézelődtem magam, tovább követtem az utat, ami itt nem ért véget. kis idő múlva romos épületeket találtam, és utólag a neten rákeresve kiderült, hogy ez egy légvédelmi bázis volt. némi hajléktalan-aktivitás nyomai mutatkoztak, remélem nem fogjuk zavarni egymást az itt lakókkal.

a hazaút normál forgalom mellett 30 perc volt a garázsig, ennél jobbat ilyen távolságban szerintem nem fogok találni. persze az 'éles' próba még hátravan.

egyébként Tinnyét elhagyva, érdekes látvány ütötte meg a szemem: egy tó partján a legendás "üvegtigris" neonfelirat és filmben szereplő bódé tökéletes mása. csak azért nem álltam meg lefényképezni, mert már eléggé siettem haza. mint utóbb kiderült, ez a Garancsi-tó volt, és itt forgatták a filmet.

ezeket ma mind meg tudtam nézni.

sajnos, mivel ma inkább arra koncentráltam, hogy a csillagugrálás technikáját elsajátítsam, nem készítettem jegyzeteket a kinézetükről. mivel a következő hetekben keleti irányban nem sok egyéb látnivaló lesz, ezeket lesz időm pótolni.

egyébként a sok pára miatt a 6 magnitúdü felett objektumok már eléggé halványan látszottak.

M35

távolság: 2800 fényév, átmérő: 28 perc, fényessége: 5.3 mag

M36

távolság: 4100 fényév, átmérő 12 perc, fényesség: 6.3 mag

M37

távolság: 4400 fényév, átmérő: 24 perc, fényesség: 6.2 mag

M38

távolság: 4200 fényév, átmérő 21 perc, fényesség: 7.4 mag

M29

távolság: 4000 fényév, ármérő: 7 perc, fényesség: 7.1 mag

M44

távolság: 577 fényév, átmérő: 95 perc, fényesség: 3.7 mag

végre kitisztult az ég. ma egy fia felhő sem volt, cserébe meglehetősen párás égbolt várt.

szerettem volna a Holmes-üstököst megkersni, de mire kijutottam, már magasan járt a perseus, így ezt a tervemet elnapoltam. az optimális idő fél hét körül lenne, ehhez képest kilenc után sikerült kitelepülnöm. ezzel a cassiopeia is elúszott megint, de még nem adtam fel.

az elmúlt napokban már nagyjából kimértem, hogy keleti irányban melyik sáv látszik az égboltból, ezt most az elején pontosítottam. kb a 60 és 90 fok közötti területet lehet optimálisan megfigyelni. legközelebb a nyugati irányt is megmérem, de arra olyan nagy a fényszennyezettség (alattunk a parkban rengeteg lámpa van), hogy szabad szemmel alig látszik egy-két csillag.

bő három órát töltöttem kint, de a lábamon kívül más nem fázott. most már síkabátot vettem fel, ez több, mint elég volt. már csak a cipő kérdést kell megoldanom - két zokni ellenére is rendesen fázott a lábam.

mivel sok lapozgatás után arra jutottam, hogy a legjobban a notebookom fogja segíteni a tájékozódást az égbolton, egy hosszabítóval megoldottam az áramellátást és vittem a gépet is. ez utóbb valóban hasznosnak tűnt.

örömmel konstatáltam azonban, hogy egy idő után el fogom tudni hagyni a gépet és elég lesz a térkép is - egyre jobban eligazodok a csillagképek között, hála az utóbbi hetek ilyen irányú erőfeszítéseinek.

mivel este 9-kor az auriga kelt fel éppen, az itt található objektumokat kerestem fel először (M36, M37 és M38).

az M38-cal kezdtem, inkább véletlenül, mint szándékosan találtam meg. nagyjából megcéloztam a 11 tau és 3 aur csilagok közötti egyenes felét, kicsit feljebb tekertem és néztem a keresőt. persze nem láttam semmit, így elkezdtem pásztázni. ahogy csavargattam a távcsövet, a keresőben 'észrevettem' egy foltot (inkább érezni lehetett, mint látni). beállítottam középre, és a 25 mm-es okulárban már egyértelmű volt, hogy valami van ott. aztán a 9 mm-es megmutatta a részleteket is, de ekkor még nem tudtam, mit találtam. utólag ez az M38-nak bizonyult.

természetesen ez a módja az objektum keresésnek nem elégített ki, megkerestem 'szándékosan' is. 11 tau-ról indulva, a csillagtérképpel folyamatosan egyeztetve csillagról-csillagra ugrálva ismét megtaláltam. ez már sikerélmény volt, nagyon tetszett hogy a térképen feltüntetett részleteket felismerem az égbolton is (és tényleg ott vannak, nem átverés :) ).

firssen szerzett tudásomat az M36 majd az M37 felkeresésével csiszoltam, ezeket is viszonylag könnyen megtaláltam. itt jegyzem meg, hogy amici-prizmás keresőre cseréltem a korábbi red-dot keresőt, és az egyenes állású kép nagyban megkönnyítette a dolgomat. hátránya, hogy a távcső mozgása következtében a kereső prizmája gyorsan furcsa helyzetbe kerülhet, e miatt pedig a betekintés időnként lehetetlenné válik. ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy a keresőt időnként el kell forgatni a tengelye körül, de akkor újra kell párhuzamosítani a főtávcsővel.

eddigre az ikrek is felkelt már, és az itt található M35-öt is felkerestem a 2 gem csillagtól indulva.

a nyugati égbolt eléggé fényszennyezett, szabad szemel tájékozódni szinte lehetetlen. a hattyú csillagképet azért beazonosítottam, és mivel az M29 eléggé nyilvánvaló helyen fekszik, azt is célba vettem. itt természetesen a hattyú keresztjének közepe, a 3 cyg csillag szolgált kiindulásul.

e közben a hold eléggé magasra emelkedett, úgyhogy azt is megnéztem. nagyon sok részlet látszik eben a távcsőben, de a meglévő okulárjaim csak 66x-os nagyítást engednek, így egyelőre csak távolról tudom szemlélni.

mivel a hold éppen a rák csilagképben tarzózkodott, közel az M44-hez, ide is ellátogattam. ezt különösebben nem kellett keresnem, mert a bár a hold teljesen elmosta a rák csillagait, a keresőben nem kellett nagy távolságot megtenni tőle.

jól ment ez a csilagugrálás szerintem, jelenleg az egyetlen problémám a kiinduló csillag megtalálása a keresőben - ezt most csak úgy, szemre próbálom beállítani. ez nem mindíg sikerült például a nyugati égbolton, ahol a fényszennyezés eléggé megnehezíti a procedúrát.

elképesztő mennyiségű írott irodalom. kereshető, turkálható, nyomtatható, ingyenes.

1,477,037 cikk csak csillagászat témakörben, akár az 1800-as évekből is.

keresés a cikkek között: baloldalon a browse link alatt.

találtam egy írást a neten arról, hogyan gyártsunk házilag spektroszkópot felesleges CDből meg dobozból, gondoltam kipróbálom.

nos, kell még rajta tökéletesítenem, de műküdik és érdekes dolog látni például, hogy a notebookom tényleg csak a vörös, a zöld és a kék tartományban sugároz. a többi itthon fellelhető fényforrásnak folyamatos a spektruma, de majd kerítek valami neoncsövet, vagy kimegyek az utcára a dobozommal (hátha nem néznek hülyének) mert az utcai lámpák színképe változatosabb.

elméletileg a távcsődiszkontban lehet kapni 1000 vonal / mm-es diffrakciós rácsot, azzal is lehet majd kísérletezni.

az eddigi legjobb leírás a témában amit láttam, tudományos igényességgel (benne pár érdekes linkkel).

az üstökös 17 magnitúdó körüli fényessége 2.5 magnitúdóig növekedett a napokban - utoljára 1892-ben volt ennyire látványos.

bővebben itt.

eddigi rövid pályafutásom alatt az alábbi igények merültek fel egy olyan szoftverrel kapcsolatban, ami a tervezési munkát hivatott megkönnyíteni:

1. keresés koordináták alapján, adott határokon belül
2. adott objektumról mondja meg az azimutális koordinátákat adott időpontban
3. észleléssel kapcsolatos jegyzetek és adatok rögzítése
4. objektum listák karbantartása
5. adott objektumhoz nyomtatható keresőtérkép készítése az általam megadott látómező mérettel
6. adott objektumról mutassa meg a látszó méretét egy bizonyos nagyítás mellett
7. legyen könyen kezelhető

a könnyű kezelhetőségről mindig egy Dilbert képregény jut eszembe:

Főnök: Dilbert, az új szoftverünknek 1500 tételes követelménylistája van. félek, hogy nehéz lesz használni.

Dilbert: oké főnök, felírtam a listára. új követelmény: könnyű használhatóság.

nos az astroplanner mindezeket tudja, és még sokkal többet is (például távcső motort vezérelni stb, de ehhez én nem értek úgyhogy meg se néztem).

ami viszont most nekem fontos, az mind benne van. a munkafolyamat nagyjából a következő: megadjuk távcsövünk és okulárjaink adatait (fókustávolság, átmérő, stb). ezután különböző feltételek alapján (magnitúdó, átmérő, felületi fényesség, koordináták, adott időpontban bizonyos határok közötti eleváció, stb) előállítunk egy listát. a listán lévő objektumokról aztán egy nagyon frappáns diagram-együttes megmutatja, hogy az adott napon (egyik diagram) vagy az adott évben (másik diagram) hogyan változik a magassága, a hold milyen magasan áll, hol kezdődik és ér véget az éjszaka. kiválasztva egy időpontot megkapjuk a pontos azimutális koordinátákat. ezeket táblázatos formában is láthatjuk.

az alábbi képen láthatjuk, hogyan alakul az eleváció az adott napon belül:

illetve évközben:

a diagram mutatja még a szürkületi zónát és a hold állását is, szerintem nagyon jól kitalálták. a vízszintes osztások 30 fokot jelentenek.

a listán további szűréseket végezhetünk, a kiválasztott objektumokkal műveleteket hajthatunk végre (például törölhetjük) és így egész gyorsan összeállíthatunk egy listát azokról az objektumokról, amik érdekelnek minket és látszanak az ég egy adott darabján.

a kész listát elmenthetjük, illetve az objektumohoz észlelési adatokat társíthatunk (minden objektumhoz többet is, hiszen nem csak egyszer akarunk megnézni valamit). a rögzíthető adatok között szerepel a használt távcső és okulár (ezeket korábban már megadtuk), ebből automatikusan számolja a program a nagyítást, látómezőt, stb. megadható továbbá az égbolt átlátszósága és nyugodtsága, valamint egy szöveges leírás is. ezeket aztán később újra elővehetjük, módosíthatjuk.

fontos még, hogy a kiválsztott objektumot és környezetét megtekinthetjük egy kiválasztott okulárral, így ellenőrizhetjük látszó méretét is, illetve megfelelően nagy látómezőt megadva keresőterképet készíthetünk, aminél például tükrözéseket is megadhatunk. így ha zenittükröt vagy prizmát használunk, nem kell a térképünket forgatni vagy fejben tükrözni a csillagokat, ami igen hasznos dolog.

ami végképp lenyűgözött, az egy beépített varázsló. ennek megmondjuk hogy mely csillagképekből milyen típusú objektumokat szeretnénk nézni, és gyorsan összeállít egy listát az érdekesebbekből. kezdőknek ideális.

szóval ez egy kis mindenes, és a kezelhetőségről annyit, hogy nem kellett a dokumentációt megnéznem ahhoz, hogy tudjam használni - minden adja magát. és ahogy említettem tud távcső motort is vezetni, erre még biztos visszatérek (majd).

megjegyzés: a blogban látható keresőképek ezzel a programal készültek.

tudásához képest olcsó: mindössze 25 dollár az ára, de csak akkor kell kifizetnünk, ha nem elégszünk meg a beépített katalógusokkal (messier, NGC és bright star), illetve bizonyos haladó képességeit szeretnénk használni.

több platformon is futtatható, sajnos jelenleg az OSX alatt futó változat nem megy intel alapú gépeken, ha jól értettem a hinlapjukról, 2008 elején várható.

nincs annál bosszantóbb, mikor az ember áll a csillagos ég alatt és nem tudja igazán, merre is fordítsa távcsövét. kezdők biztosan gyakran átélik ezt. mivel a műszeridő drága (főleg télen), a lehető leggazdaságosabban kell kihasználni.

hamar rájöttem, hogy nem elég kinézni valamit a térképen; ahhoz, hogy meg is tudjam figyelni, számba kell venni egy-két dolgot. például, látszik-e az objektum, meddig látszik és kényelmesen lehet-e vizsgálni (ld az előző postot a cassiopeiával kapcsolatban). vidéken egy jó kis fennsík közepén nincs kérdés, meg kell nézni hogy az adott objektum mikor kel, delel és nyugszik, kész.

városi égen azonban a láthatóság nem triviális, ritka a tökéletes körpanoráma, minimum egy épület de néhány lámpa mindig akad valamelyik irányban. például a teraszunk adottságaiból és az észlelésre fordítható időablakból már nagyjából következik is, hogy mit tudok megnézni. szerencsére függőleges irányban nincs korlátozás, de a horizonton nagyjából keletre és nyugatra lehet ellátni. momentán csak saccolni tudom, hogy keletre például kb 50 és 110 fok között (a jövő héten beszerzek egy iránytűt és pontosabban meghatározom, nyugat felé is). az idősáv nagyjából az este tíz és hajnali egy óra közé esik.

miután ezt átgondoltam, leültem a planetáriumom elé és ezek alapján próbáltam kitalálni, hogy mivel érdemes próbálkoznom. azimutális grid mellett az adott sávban néztem, hogy este 11 körül mi látszik, majd az időt előre futtatva figyeltem, hogy mennyire emelkedik meg a célobjektum hajnali egyig. ha nem lépte át a 80 fokot azimutban, akkor felkerülhetett a listámra.

nos csakhamar kiderült, hogy ez a módszer lassú lesz, főleg azért, mert stellariumban nem lehet koordináták szerint keresni (csak névre). azimutális koordináták alapján, adott időpontban pláne nem kereshetőek az objektumok, nekem pedig ez kell.

fogtam tehát az internetet és belegépeltem, hogy mi kell nekem. amit kidobott, az több, mint elég és még olcsó is: ha nem akar sokat az ember, fizetnie sem kell.

a szoftver neve astroplanner (mi más?), a review-t lásd a software kategóriában.

frissítettem az eddigi bejegyzéseket az objektumok keresőképeivel.

10 fokos látómezővel ábrázolják a fényesebb csillagokat, rajta van a csillagkép is, a középpontban pedig a célpont látszik pirossal (a kör mérete az objektum méretével arányos az adott méretű látómezőben).

a képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető.  

távolság: 9300 fényév, átmérő: 13', fényesség: 6.4 mg

kb. 20-30 csillag, kereszt alakban elrendezve, két fényesebb csillaggal a kereszt felső részén. 66x-os nagyítással kitölti a látómezőt, de 24x-es nagyítás mellett is felismerhető.

fényképen megtekinthető itt.

ma estére kitisztult az idő, gyakorlatilag felhőmentes volt az égbolt. sajnos, mire kitelepültem a cassiopea már magasan járt, gyakorlatilag egyenesen felfelé nézett a távcső. ez eléggé kényelmetlenné tette a keresést/betekintést, de így is lehetett azért dolgozni.

a 6.4 magnitúdós fényesség nyilván nem okozott gondot a távcsőnek, de szeretném valami halványabbal is kipróbálni. remélem 9-10 körül még látszik valami ezen az égen.

kicsit több, mint egy órát töltöttem a 3 fokos hidegben, a ruhám jól vizsgázott. thermo nadrág és télikabát volt rajtam, ez utóbbit majd síkabátra kell cserélnem mert így kevés lesz télire.

megnéztem még az M103-at is, mert annyira könnyű célpont.

mivel más objektummal nem készültem, ismét a fiastyúkkal és a marssal múlattam az időt, meg ránéztem a fényesebb csillagokra.

észlelés közben jól jön a piros lámpa.

ha valaki meg számítógépet is használ, a színeket állítja el a monitoron. ebben segít ez a kis ingyenes program, ami Mac OS X-en fut és az egész TV-t egy mozdulattal piros/feketébe kapcsolja.

hasznos még verőfényes napsütésben illetve koromsötét szobában is.  

Károly barátom javaslatára (is) a cassiopeia környékéről válogattam felfedezni valókat, kíváncsi vagyok hogy városi égen és nulla gyakorlattal mit lehet majd látni.

az időkép szerint felhőmentes éjszaka elé nézünk, legalább ezzel nem lesz gond.

az alábbi objektumokat válogattam össze:

• nyílthalmazok: M52, M103, NGC7789, NGC457
• galaxisok: NGC185, NGC147
• csillagok: iota cas (többes) és RZ cas (változó)

sikerült ezt-azt behoznom az eléggé tiszta, de meglehetősen fényszennyezett égen.

a fényesebb objektumokat vettem célba, hátha a környékén látok valamit. aztán persze utólag azonosítottam őket:

1. fiastyúk. ezt már korábban kiszúrtam az égen, hogy meg kell nézni, mivel szabad szemmel engem egy miniatűr ursa minorra emlékeztet. 35x-os nagyítással szerintem egész sok csillag látszott, majd megpróbálom lerajzolni. de nyilvánvaló, hogy kell egy kisebb nagyítás is.

2. capella és környéke.

3. mars. 51x-es nagyítással csak egy 2 mm-es korongnak látszott. most ez a legrövidebb fókuszú okulárom.

a teraszunkról alapvetően a keleti és nyugati égbolt látszik, ebből a keleti jobbnak tűnt - lehet, hogy arrafelé kevesebb a fény.

a mechanikával teljesen elégedett vagyok, szinte semmit sem rezeg (még élességállítás közben sem) az a kicsi pedig gyorsan lecseng (<1 mp). mondjuk a 2.4 kilós tubushoz az EQ5 eléggé túl van méretezve.

mikor behoztam a műszert, persze azonnal elkezdett párásodni. nos a zsilipelést még meg kell oldani valahogy.